Szeretni és tanítani a mozgást, hiszen emberi és gyönyörű, tele van saját jelentéstartalommal és abszurdítással, de ezt megtagadták tőlünk. Küzdöttünk felfelé, mint a Sziszifusz, hogy tehessünk valamit, amit nem lehet. Így úgy tűnhet, hogy a mozgalomunk néha meghiusul, nem azért ami, hanem mi akarjuk, hogy azzá válljon.

Egy korábbi posztomban írtam a célorientált PE-ről. (Purposeful PE)

Egyeztetett célunk az, hogy "felhatalmazzuk a gyermekeket arra, hogy saját maguk legyenek". Egyszerűen csak olyan eszközöket akarunk a gyerekek részére biztosítani, amelyek használatával kedvet kapnak ahhoz, hogy többet mozogjanak akár a hétköznapokban is. Ezt 4 különböző módon fogjuk kivitelezni. (We are going about that in four different ways)

• A mozgás kompetencia fejlesztése (fizikai),

• A mozgás megértésének mélyítése (kognitív),

• Építeni a tanulás közösségét a mozgás támogatására (szociális),

• Megalapozni a mozgással kapcsolatos viselkedéseket (érzékeny).

Ezek nem különálló és elszigetelt tanulási területek a fizikai oktatáson belül, hanem egymással összekapcsolódóak, és és kölcsönhatásba állnak egymással. Például ha a gyerekek megtanulják azt, hogyan támogassák egymást egy kedves, barátságos, de kihívásokkal teli úton, akkor többen lesznek hajlandóak "részt venni benne". Azt hiszem, hogy ez kulcsfontosságú a mozgással kapcsolatos kompetencia fejlesztéséhez. Ehhez egy kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség, amelyet megfigyelés és párbeszéd útján irányíthatunk, és ami a legfontosabb a fejlődés pillanatában. Azonban segítség nélkül a gyerekek, hogy megtalálják a mozgás örömét és megtanulják mit kaphatnak általa azt a 4 különböző területen tudják átvenni, így képesek lesznek megváltoztatni a szokásaikat, és kitudnak dolgozni egy egész életen át tartó hosszú kapcsolatot a mozgással. Folytatom a kérdés megválaszolását, de még nem találtam rá választ.:

Peter Arnold a Jelentés a Mozgásban, és a Fizikai Oktatásban azt állítja, hogy egy mozgalomnak valóban értelmesnek kell lennie, akkor többre van szükség mint, "Ez csak a valóságnak egy része, amelyet meg kell vizsgálni, vagy olyan eszközként kell rá tekinteni, amely önmagát kivülállóként szolgálja ". Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben aki PE-t oktat vagy valamilyen ifjúsági sport vezető egyetért azzal a filozófiai felfogással, hogy vajon tényleg túl tudunk-e rajta jutni? Általában a PE-ben a "gyakorlatok hasznára", a "mozgásban érthető" és a "tevékenységet-élvezve" élmények jelentése köré építjük annak tartalmát, de ez tényleg elég jó ahhoz, hogy végigkísérje az egész tananyaunkat,  különösen akkor, amikor az egész életen át tartó és iskolán kívüli céltudatos fizikai és aktív életvitel elérése a célunk?

R. Scott Kretchmar szilárdan hiszi azt, hogy ez nem így van:

Az alacsonyabb képességek, a rossz mozgási szokások, csak "fitness tudás", vagy a mozgásról alkotott desztillált információk, a mozgás szubkultúrájának szerény bemutatása - a leányvállalatok mindazon jellemzői, amelyek túl gyakoriak - ide értve a prudenciális, szellemi és érzelmi megközelítéseket, kikerülve ezzel a gyermekeket. . . képtelen felfedezni, nem tud kreatívan cselekedni. . . megkötözve és mozdulatlanul érzi magát. . . . Kötelező gyakorlatokat, mozgáselméleteket preferálják, értékelik az egészségügyi mechanizmusokat, szórakoztatják magukat, majd legtöbb esetben gyorsan visszatérnek ahhoz az állapothoz, ahol előtte voltak.

Azt javasolja R.S. Kretchmar, hogy ennek a mélyebb megértése érdekében a három tipikus fókusz szemponton túl kell vizsgálnunk a PE osztályokat, akik várják a gyerekeket, akiket taníthatnak.

Szükséges egy olyan szintű megértés, amely abban segít, hogy a minél előbb elérjék azt a gyerekeknél, hogy egészséges életmódot folytassanak az iskolán kívül is. Andrew Hawkins már továbbhalad ezen a gondolaton és kijelenti azt, hogy a jövőben (a fizikai aktivitás oktatásánál) meg kell határozni pragmatikus, utilitárius, anyagi időszakot (azaz az egészség és wellness leányvállalatok tekintetében), hogy a testnevelést egy meghatározott cél érdekében végezzék el. Viszont ez által lehet elveszítjük emberi mivoltunkat és szakmaiságunkat. Ez a megközelítés rövid távon pénzügyi előnyöket hozhat és presztízst, a befolyás szintje is emelkedhet, miközben egy humánus célt akartunk eredetileg elérni.  "Mindezt szép és jó elhinni fiziológiai szinten, de tanárként, vagy edzőként, miként valósítható meg ez gyakorlati szinten az jó kérdés? Hogyan tudunk gyakorlatorientált és értelmes tapasztalotak átadni a PE-n és az Ifjúsági Sporton keresztül a diákoknak?

Kretchmar arra figyelmeztet, hogy  "Talán túl sok azt kérni tőlük, hogy ne csak a diákok testnevelésének oktatásával foglalkozzanak, hanem az alapok megteremtésével is. 

"Ami a PE tanításával kapcsolatos tapasztalatokat illeti, sok a pragmatikus, utilitarista és materialista eredmény, amelyeket várhatóan teljesíteni tudunk. Szerintem tartozunk annyival a gyerekeknek, akiket tanítunk, hogy további kérdéseket tegyünk fel magunkban, hogyan tehetnénk még jobbá a mozgás fontosságának átadását a számukra."

Ha többet szeretne megtudni Kretchmar által kidolgozott módszerről (a PE-ben való értelmes tapasztalatokhoz), kimondottan ajánljuk a Déirdre Ní Chróinín, Tim Fletcher és Mary O'Sullivan munkáját, amit itt olvashat:
Learning About Meaningful Physical Education and on Twitter @meaningfulPE.

Source: https://drowningintheshallow.wordpress.com/2017/01/14/searching-for-a-deeper-meaning-in-movement/